Beharangozó

Szokatlan, de örömteli dolog történik. 2018. szeptember 2-án mindenki számára elérhető lesz a www.karatestudy.eu honlap új kinézettel, némileg új tartalommal és arra vállalkozik majd, hogy a Shoryúmon Dójó karatékáit kiszolgálja minden olyan tartalommal, ami a JKA karate-dó gyakorlását segíti, a fejlődésük érdekében végzett edzésmunkájukat kiegészíti. Természetesen, ha másnak is segít, vagy csak élvezetes olvasmányt ad, az sem lesz ellenünkre.

Mielőtt köszönetet mondanék … , pár szót a múltról, jelenről és röviden a jövőről.

1976-ban, miután leszereltem és kicsit belefáradtam az Ercsi-Dunaújváros Ercsi ingázásba, mint katona, valami nagyon hiányozni kezdett. Általános iskolás koromban a sport volt az életem, akkor az atlétika és az akkor divatos négytusa töltötte ki a szabadidőmet. Szerencsém volt, mert amikor egy soha nem látott mértékű belvíz után összedőlt szüleim Perkátai háza, akkor szüleim akarata, kitartó munkája és persze sokak segítsége fél év alatt új otthonhoz juttatott bennünket, akkor még Sztálinvárosban. Ekkor tíz éves voltam, és mire feljutottam az 5. osztályba, addigra már szinte mindennaposak lettek az edzések, amik a tartalmas tornaórákkal kiegészülve nem engedtek unatkozni. Hornyik Károlytól kaptam azt a pluszt, ami örökre a sporthoz, majd a harcművészethez kötött. A háttér is rendben volt, mert a Kiss Péterné, Marika néni vezette osztály és az ott folyó munka lehetővé tette, hogy továbbtanuljak.

Először technikumba, majd főiskolára kerültem, amikor tudtam és engedtek, akkor természetesen ott is sportoltam. Persze nem tagadhatom le, hogy más is lekötötte az időmet, mert még valaki majd szembesít vele.

Szóval a főiskola után elkövettem egy klasszikusnak számító hibát, elmentem ahhoz a vállalathoz dolgozni, ahol édesapám is dolgozott. Nem, nem felejtem el, le sem tagadom, egyből elkövettem még egy, legalább akkora hibát. A főiskolán hídépítést tanultam, és elmentem egy alapvetően magasépítő céghez, a 26. sz. Állami Építőipari Vállalathoz. Ne találgassatok, ők is foglalkoztak mélyépítéssel is, de persze én a Műszaki Fejlesztési Csoporthoz kerültem, Rajnai János kezei alá. Nem, ő nem a bűnös, ő csak tette a dolgát és segített nekem rengeteget, de azt utólag elmondhatjuk, hogy bár a műszaki fejlesztés érdekes – megismersz minden új anyagot, szerkezetet, eljárást, módszert -, de persze csak egy dolgot nem lehet ott szerezni – ami pedig az építőiparban az elején a legfontosabb lenne -, a gyakorlatot. Szóval végül itt töltöttem el 10 érdekes évet. Na de előre szaladtam, mert azzal, hogy elmentem dolgozni – kicsit reménykedve, hogy itt senki nem talál rám -, ebben sem lett igazam. Rövidesen jött a behívó és eljött a sorozás ideje. Ez 2 lépcsős volt. Délelőtt alkalmatlan lettem (nyúlszáj és farkastorokkal születtem), ezt egy hozzáértő orvos mondta ki, majd délután, a második fordulóban egy katonaorvos, akinek fogalma sem volt arról, mit érez egy fiatalember, akit délelőtt felmentettek, szóval ez az ember, aki nem csak az én érdekeimmel, de utólag kijelenthetem, hazám érdekeivel sem volt tisztában, szóval ez az ember felülbírálta, és így szakszolgálatos lettem. Talán aki van már 55-60 éves, az tudja, mi a szakszolgálat – most nem fogok bele a részletezésébe, mert nincs annyi idő és türelmem sem -, hát így lettem én 1973 ősze és 1975 ősze között „hivatását gyakorló” sorkatona. (Talán egyszer még mesélek a részletekről is).

Ez a 2 év megteremtette a hiányérzetet és a gyerekkori barátom, Grábics Gábor egyik fiú testvére, Iván akkoriban már karate edzésre járt Dunaújvárosban. Vele is jó kapcsolatban voltam, ő mesélt pár dolgot és ez oda vezetett, hogy 1976 szeptemberében lementem a munkaadó vállalatom munkásszállója alatti pincében lévő oktató terembe.

Itt láttam először karatét, itt szembesültem először az akkori körülményekkel, itt találkoztam először az akkoriban, azon a szinten hitelesnek mondható karatét oktató Pilizota Vinkóval és Farsang Tiborral (1976-ot írtunk!), és ha hiszitek, ha nem, ott ragadtam. Talán egyszer még ezt a történetet is folytatom, de azóta már eltelt pontosan 42 év. Nem eltelt, elröpült, és bár történt 1-2 dolog, de ha őszintén belegondolok, akkor valójában nem vagyok benne biztos, hogy megfelelően el tudnék számolni ezekkel az évtizedekkel.

Visszatérve napjainkra, ma már 28 éve Budapesten élek, 13 éve edzem ugyanabban az edzőteremben, a Shoryúmon Dójóban. Lerövidítve, 1990-ben Budai György hívására – na meg az újvárosi körülmények is toszogattak – jöttem Budapestre, otthagyva a D. Papír SK-t és a nagynehezen megszerzett, színvonalasan kialakított – és akkor még újdonságnak számító dójót, a volt Vívótermet. Mivel vele is, és Hardi Robival is sokat edzettünk korábban is, így először a Külker SC-ben, majd az Erzsébetvárosi SE-ben edzettem, illetve az ottani karatésokkal gyakoroltam. 1995-től ténylegesen elkezdett működni A Tan Kapuja Buddhista Főiskola Karate Szakiránya, melyet én vezettem és majdnem mindenese is voltam (szerencsére azért adódott több szakavatott segítségem is). A karate folyamatos volt, azonban a szervezetek követték egymást. Kb. a főiskolai időszak harmadától (kb. a 90-es évek végétől) van már honlapunk is, melyet Bajai Angélának köszönhetek. Angival érkeztem 1990-ben Budapestre, együtt éltünk, együtt dolgoztunk és együtt is karatéztunk továbbra is, folytatva a dunaújvárosi időszakot. Ő csinálta, ő tartotta életben, és a hátteret a későbbi férje, Zoli biztosította. Köszönet mindkettőjüknek. Az utóbbi évek megnehezítették az ő életét is, így bár terveztük az új honlapot, de végül is neki már nem maradt rá energiája. Közben a honlap átkerült egy Shoryúmonos karatés cégéhez, Esch Tomihoz, aki mindenkor naprakészen segíti a netes jelenlétünket, köszönöm.

Valamikor június körül beszéltünk arról, hogy kellene segítség, és így jött a képbe Günther, Hechtl Gábor, aki elvégezte a Karate Szakot, de az élete Kondorosra irányította. Ő vállalta, hogy segít az új honlap elkészítésében. Angi adott előzetes anyagokat, majd valójában augusztus elején fogott Günther a honlap készítéséhez. Elértünk a meglepetéshez, mert gyakorlatilag – ha igaz-, akkor már 2018. szeptember 2-án felkerül a honlap a világhálóra és a régi domain név alatt – www.karatestudy.eu – elérhető lesz, lett az új honlap.

Aktualitása az új iskolaév, a tervezett új csoport és az igény, amivel várjuk, és bízunk benne, hogy sikerül minden friss és hasznos információval ellátni, segítve a karatésainkat.

Szóval kiemelt köszönet Günthernek, aki időt, energiát nem kímélve, kéréseimet szinte azonnal teljesítve felhozta erre a szintre a honlapunkat. A továbbiakban főleg ránk (de még biztosan rá is) vár a szinte naprakész folytatás. Köszönöm Balogh Miklós barátomnak, hogy sikerült egy nagyszerű új lógót készíteni, és amivel elkezdődik talán egy folyamat, ami segíti majd a munkánkat, erősíti az összetartozásunkat és köszönöm neki azt is, hogy folyamatosan segít a türelmem fejlesztésében, erősítésében. Ezért sem tudok eléggé hálás lenni.

Szeretném, ha ezzel egyfajta új időszak kezdődne a Shoryúmon Dójó életében, és talán néhány karatésunk is ráérez majd erre.

Találkozzunk az edzéseken. Ajánljátok honlapunkat és ajánljátok edzéseinket másoknak is.