Karate technika 1. / Karate waza 1.

A kihon

Az ütés-, rúgás- és védés-technikák hasonlóak az egyes stílusokban (természetesen kivitelezési különbségek szép számmal vannak), azonban elnevezésükben sokszor különböznek. A technikák a korábban vázolt alapelvekhez igazodnak, és a biomechanikai ismeretek bővülésével és a versenyszabályok adta lehetőségek figyelembe vételével fejlődnek, csiszolódnak. A gyakorlatban sűrűbben alkalmazottak az egyenes vonalú kéztechnikák, ez a viszonylagosan nagyobb távolság miatt a gyorsaság szempontjából a „legrövidebb úttal” magyarázható. Minden kéztechnikánál különösen fontos a kéz és a csípő rotációja, valamint a segítő kéz (hiki-te) szerepe, munkája. ’Üss a csipőddel, rúgj a csipőddel, védekezz a csipőddel, mondják leegyszerűsítve a shotokan karatéban. Fontosak az állások, és az irányított feszülés az izommunkában. Védéseknél lényeges a védekezésre kiválasztott testrész megfelelő felületének az alkalmazása.

Az állások (Tachi-kata) a különböző céloknak megfelelően más-más távolság esetén alkalmazhatók, más és más irányban biztosítják a stabilitást. A különböző állásokban elsősorban a lábak belső oldali izmainak jut a fő szerep, ezáltal biztosítva az erős, önmagában is stabil állást. Az egyes állásokból egy másik állásba, vagy az egyik helyzetből a másikba a különböző lépéstechnikák, lépésfajták alkalmazásával juthatunk. A lépéstechnikák japán elnevezése az unsoku.

„Karate ni sente nashi” – A karatéban nem előny elsőként támadni. Ezt az elvet igazolja minden kata első mozdulata is, ami védőmozdulat. Azonban a védés legyen olyan hatásos, hogy megakadályozza a támadót az újabb támadások indításában!

A rúgásoknál szintén törekedni kell a merőleges találati szögre. Ennek biztosítása a megfelelő előkészítéstől is függ. A hatásosság miatt fontos, hogy a súlypont a támasztó láb előtt legyen és a tartó láb komoly szerepet kapjon a rúgás pillanatában. A rúgások egy része ostorcsapásszerűen kerül végrehajtásra, de minden rúgás után fontos a lábfej visszahúzása (hiki-ashi) és a zanshin.
A rúgások is sokat fejlődtek, és jelentős eltérések lehetnek a kihon és a kumite közben végrehajtott rúgásoknál az előkészítés és a rúgások irányvezetése között.
A kihon fontos eszköz a kime gyakorlásához, de a helyes technikai végrehajtással az időzítést és a helyes távolságot is fejleszthetjük. Természetesen kiválóan alkalmas az általános kondicionális képességek fejlesztésére is (erő, gyorsaság, állóképesség stb.).

A kata

A kata a kelet-ázsiai harci művészetekre jellemző gyakorlási forma. A shotokan katak Itosu és Funakoshi mester közös igyekezete által már a 20. század legelején bekerültek az okinawai állami közép- és tanárképző iskolák tantervébe. A JKA-ban hivatalosan 25 katát gyakorolnak. Több, mint 20 éve került le erről a listáról a Jiin nevű kata. Ebből a körből 15 katat nevezünk ’shotokan, shotokan eredetű’ katának (Ju-go Kata). Funakoshi mester szerint ennek a 15 katának a gyakorlása megfelelő alapokat ad, tartalmazza a megfelelő technikákat, mozgásokat, és elegendő a gyakorlónak, hogy megfelelően elmélyüljön a karate-dō gyakorlásában.

A 15 kata felosztása:

Shōrin Ryu: (Gyors, serény, agilis fordulások, fürge mozdulatok, természetes erő)
Mai / és Régi elnevezés:
Heian 1-5 / Pinan 1-5
Bassai / Passai
Kankū / Kōshōkun
Enpi / Wanshū
Gankaku / Chintō

Shōrei Ryu: (A mozdulatok végrehajtása hangsúlyozott izommunkával, a testi erő fokozott alkalmazásával)
Tekki 1-3 / Naihanchi 1-3
Jitte / Jutte
Hangetsu / Seishan
Jion / Jion

A shotokan karate gyakorlása során jól használhatók a hagyományos eszközök. Ilyen a makiwara, a ’homokzsák’, az acélból készült papucs a rúgások gyakorlásához, vagy a nehéz bot, mely szintén jó szolgálatot tesz a karatéban fontos izomcsoportok fejlesztésében. Természetesen megvan a létjogosultsága a tükör használatának is. Egyre gyakrabban alkalmazottak a modern módszerek is az egész világon, azonban úgy gondolom, hogy a gyakorlás jelentős részét a karate technikáival (jellemző sportági technikák) kell végrehajtani – akár az új módszereknél is -, hogy minden szükséges izomcsoport megfelelően fejlődjön, és valamennyi karate technika végrehajtására alkalmassá váljunk, ne csak egy-két versenytechnikára szűküljön le a technikai repertoár.

A tradicionális edzésmódszerre továbbá változatlanul jellemző az ismétléses módszer, mely Japánban ma is elsődlegesen alkalmazott eljárás.

A kötelező tiszteletadások és az előírt tradicionális formai követelmények mind a fegyelmet, az akaratot és az önuralmat fejlesztik és biztosítják a karate-dó gyakorlásához elengedhetetlen légkört, az ellenfél, a dōjō és a hagyományok tiszteletét. Még élnek – sajnos egyre gyengülnek – az olyan hagyománytiszteleten és hagyomány-ápoláson alapuló elvárások, mint az öv (obi) helyes megkötése, vagy a karate-gi szabályos összehajtása. Azt az elvet már egyre kevesebben tartják be, hogy férfiaknak a karate-gi alá nem szabad semmit felvenniük (trikó, melegítő) – kivéve a hölgyeket -, ezzel is szimbolikusan jelezve, hogy semmit nem rejteget a karatéka a gi alatt, nem alkalmaz semmilyen segédeszközt, fegyvert, csak a testét, a végtagjait használja a nyílt küzdelemben.

Végül ez utolsó gondolathoz csatlakozik az elv, hogy a shotokan edzés során kerülni kell a különböző kar-, láb- és egyéb védőfelszerelést. Versenyeken is csak a fogvédő, a lágyékvédő, nőknél a mellvédő engedélyezett, és újabban – az aids megjelenése, elterjedése óta – a seiken-védő, minden más védőeszköz használata szigorúan tilos.