Szükséges-e modernizálni a karatét?
KREPSZ JÁNOS
Szükséges-e modernizálni a karatét?
(Szükséges-e modernizálni a buddhizmust?)
Bevezetés
Nézzétek el nekem a címváltoztatást. Bár a megadott és választható témától némileg eltérek, de a karate annak zen kapcsolata révén érinti az eredeti kérdést is. Sajnos nem vagyok szakértője sem a buddhizmusnak, sem a társadalomtudományoknak, és csak nagyképűséggel mondhatnám el ezt magamról a karatéval kapcsolatban is, de talán közel 45 év után értője lettem valamennyire, és ez alatt az idő alatt sokat tettem, hogy jobban megismerjem. Így vállaltam fel, hogy a karatét is érintő modernizációról oszszak meg néhány gondolatot.
Azt vállaltam, hogy a karate fejlődését, lehetséges változását tekintsem át. Több mint 10 évig a főiskola része volt, így talán nem teljesen érdektelen a sorsa, a jövője sem. A modernizálás kérdésén túl szót ejtünk azon hatásokról is, amik nemcsak a harcművészeteket érik, befolyásolják, gyarapítják, vagy alkalmanként veszélyeztetik, hanem jelen vannak minden területen, így érinthetik a buddhizmust is.
A karate fiatal harcművészet, mintegy 100 éves, sportként még fiatalabb a 64 éves múltjával. Emiatt nem meglepő, hogy nem rendelkezik más sportágakra jellemző pontos és átfogó szakirodalmi ismerettárral. A kezdeti évek korlátozott számú magyar és külföldi szakirodalmát aggódó óvatossággal kellett kezelni, mivel a nem autentikus hátterű és tartalmú könyvek is szaporodtak. A szelektáláshoz szükséges ismeretanyagot csak személyesen lehetett összeszedni (edzéseken, edzőtáborokon keresztül, egy-egy mester követésével, más mesterek megismerésével és egy autentikus szövetség életébe való bekapcsolódással).
Később, az internet fejlődésével megnőtt a publikációk száma és ezzel párhuzamosan a veszély is az egyre nehezebb ellenőrizhetőség miatt. Viszont a szakmai információk szinte minden területe, részlete elérhetővé vált, ami a felelősséget csak megsokszorozta.
A vállalás
A modernizáció tudományos meghatározása helyett a kifejezésről fogadjuk el, hogy napjainkban mást és mást jelent a különböző területeken. Leegyszerűsítve én most azt vizsgálom, hogy kell-e a karatét korszerűsíteni, új módszereket alkalmazni, kell-e mindenképpen alkalmazkodnia a karaténak az adott körülményekhez, illetve változhat-e a célja úgy, hogy a lényegét is adó tradíciók ne sérüljenek. Tudjuk-e úgy gyakorolni a karatét, hogy az megfeleljen napjaink elvárásainak? Meg tudja-e szólítani a karate a tradíció, a hagyomány oldaláról napjaink fiataljait, vagy fel kell-e adni abból bármit is, mert egyre kevésbé talál követőket?
A kérdésről részletesen
A gazdasági változások társadalmi változásokat és kulturális következményeket is hoznak. Nő az iskolázottság, a technika rohamosan fejlődik, a digitalizáció új kihívásokat, új lehetőségeket ad, melyek főleg a fiatalabbakat szólítják meg.
Az általunk gyakorolt tradicionális stílus (a JKA karate-dō) a bushidō elveit követi. A karatét az alapító mester elsősorban a gyakorolt és megszerzett értékekkel, tulajdonságokkal jellemezte, és csak másodsorban a technikaiakkal. Előbbiek a következők:
dójó kun – jellem – őszinteség – spirit/maximális erőkifejtés – tisztelet – fegyelem;
nijú kun (a karate húsz alapelve) és a
bushidō elvek
seigi – helyes döntés és becsületesség / yuki – bátorság és hősiesség / jin – könyö –
rület és jóakarat
reigi – udvariasság, helyes cselekedet / makoto – őszinteség és teljes nyíltság
meiyo – tisztelet, méltóság / chugi – önfeláldozás és hűség
Leegyszerűsítve 3 fő területen történhetnek változások, képzelhető el modernizá –
ció:
Szellem-Technika-Test (Shin-Gi-Tai), ahol a test a fizikai értékeket, képességeket
jelenti.
Az első vizsgálatakor találkozunk a buddhizmus hatásaival, értékeivel. Anno a kínai kéz „üres kéz”-re való változtatásával a karate új filozófiai tartalmat is nyert. Több hasonló változtatás is követte ezt, így a japán kardvívásból átvett kifejezések ugyanazokat az értékeket jelentették a karatéban is. A „kard és a zen egy” kifejezés az „ököl és a zen egy” jelentésűre változott, jelezve a karate és a zen közötti kapcsolatot. Ez a mondat a zennek a karate-dō-ra tett hatását jelképezi. A japán kard művészetének vagy az íjászatnak, de mind a 9, ma hivatalos budóágnak is része a zen, ami a karate-dō lényeges részévé is vált, amikor elterjedt Japánban. Számos buddhista irányzatban, főként a zenben a dolgok természetének szóbeli és logikai úton történő magyarázata teljesen hasztalan. A tradicionális karatemesterek gyakran nem adtak észszerű magyarázatot a gyakorlásra vagy egy adott technika miértjére. A magyarázathoz a magas ismétlésszámon keresztül jutott el a tanítvány, fokról fokra betekintést nyerve a mozdulatok értelmébe. Csakúgy, mint a zenben, a karatéban is hangsúlyos a tudás közvetlen – mester és tanítvány közti – átadása.
A következő kifejezések a karate filozófiájára, gyakorlására, alkalmazására jellemző, az arra hatással lévő elvek alapján a tudat ürességét, az abból a helyes és a gyors cselekvést lehetővé tevő tudatállapotokra utalnak:
Gondolkodástól és érzelemtől mentes tudat (Mushin no kokoro),
Víztükörszerű tudat (Mizu no kokoro),
Holdfényszerű tudat (Tsuki no kokoro),
A technika és a tudat egy – szétválaszthatatlan (Gi shin fuki),
Az ököl és a tudat szétválaszthatatlan (Ken shin fuki).
Együtt vizsgáljuk a harcművészetek fizikai és mentális aspektusait, összetartozónak tekintjük őket. A tudat irányítja a testet, tehát a tudat irányítása nélkül nem létezhet spontán technika vagy válaszreakció egy támadásra. A harc maximális hatékonyságát a technika és a szellem egységes fejlesztésével érhetjük el, különben a test nem lesz képes az elme elgondolásait végrehajtani.
A japán kardvívás, a bushidō elvek és a zen hatása alapvető, ez emeli a karatét a budó harcművészeti ágak közé. A karate is a gyakorlásra helyezi a hangsúlyt, itt is sok mester módszere volt, hogy alapvetően a gyakorláson, a megtapasztaláson keresztül adta tovább a tudását.
Véleményem szerint az elvek, módszerek többsége tartható, mint elérendő célok ma is megállják a helyüket, egyedül az utolsó módszer az, ami egyre nehezebben alkalmazható. Napjainkban a többség tudni akarja, „mit csinál”, és ez kihívás elé állítja a mestert és a tanítványt is. Egyben sokaknak feleslegessé teheti még az egyébként szükséges gyakorlást. Ügyesen alkalmazva segíthet a korszerűsödés, ettől ne féljünk!
A második fontos terület a technika, a waza. Itt könnyebb a dolgunk, mert az eltelt közel 100 év alatt is jelentősen változtak egyes technikák, ami azok hatékonyságát javította. Az ippon shobu technikáit javították azok a változások, melyek a végrehajtás útját, idejét csökkentették.
Ha ilyen változással találkozunk, akkor azt üdvözöljük, ez a fajta modernizálás feladata kell, hogy legyen minden gyakorlónak.
A harmadik terület, a fizikai fejlesztés néz szembe a legnagyobb kihívással. A mo-dern sportokban nagyon felgyorsult a kondicionális képességek egyre sokrétűbb és hatékonyabb fejlesztése, ami igen népszerű és változatossága miatt nagyon elterjedt. A karatét gyakorlók körében sincs ez másképpen, és ezek az új módszerek hasznosak lehetnek 1-1 képesség vagy izomcsoport fejlesztésében, azonban a tradicionális és egyben ippon shobu karatéban legalább annyira fontos a megfelelő technikai végrehajtás. Aki ezen a területen nyúl a modern, korszerű megoldásokhoz, az törekedjen a helyes technika párhuzamos fejlesztésére, megtartására.
Összegzés
Nyitottnak kell lenni. Minden korszerű, a tradíciót nem sértő, fejlődést hozó változtatást érdemes elfogadni. Segíteni fog bennünket. Van még egy nagy kihívás, és ez elsősorban a fiatalokat érinti. A versenyek, a versenyszabályok folyamatosan változnak, és az érdekesség, a sokszínűség, az új kihívások, az egyre nagyobb próbák, kiegészülve az eladhatósággal, a megszerezhető vagy megnyerhető anyagi javakkal, bizony a fiatalokat az egyre gyorsabban változó, ezeket az igényeket egyre jobban kielégítő versenyrendszerek felé fordítja. Ez komoly veszélyt jelent a tradicionális karatéra, és igazi kihívás elé állítja úgy az oktatókat, mint a tanulókat.
Végezetül köszönöm a megtisztelő felkérést.
A karate szakkal a kezdeti években kapcsolódtunk be a főiskola életébe. Volt egy határozott elképzelésünk a hogyannal kapcsolatban. A megtapasztalt japán mintát igyekeztünk az itteni lehetőségekhez igazítani. Az elképzelés jónak bizonyult, viszont az érdeklődők többnyire az elvárt alapképzettséggel nem rendelkeztek. Az idő nagyrészt visszaigazolta az elképzelés helyességét, azonban az előző hiányosság miatt többségüknél a 4 év kevésnek bizonyult. A feltételeknek megfelelő egyetlen jelentkező a 4 év alatt teljesítette a célt, míg a többiek a 4 év után csak a további folyamatos edzés hatására érték el gyakorlatban a tervezett szintet. Szerencsére volt hozzá türelmük, és többségük ma is gyakorol, illetve oktat. Köszönöm, akikkel együtt dolgozhattam!
A főiskola akkori vezetőitől minden segítséget megkaptunk, köszönet Palinak (Farkas Pál), Antinak (Dobossy Antal) és Takinak (Takács László) és a többieknek. Karatés oldalról Hardi Robinak és Budai Gyurinak. Egy fontos kísérlet, egy álom elkezdődhetett és lefuthatott, ha be nem is fejeződhetett.
Budapest, 2021. január 8-án
KREPSZ JÁNOS realista álmodozó – a fontos álmai többnyire valóra váltak. Így karatézik 45 éve, így taníthatott egy évtizedet a főiskolán, így tanulhatott hónapokat Japánban, és amit lehetett, szakmailag elért. Ez a 45 év adta az értéket az életében, a barátokat és a hűséges tanítványokat. Mire megjelenik a könyv, átlép a nyolcadik x-be. Ma már óvatosabban álmodozik, de még szeretne gyakorolni és tanulni.
