Széll Andor

2002-ben diplomáztam (hagyjuk a matekot, az oktatás sem reál tárgyakra épült), a folyamatos közös munkát 2012-ig tudtuk végezni – egzisztenciális okokból ekkor családommal Norvégia felé vettük az irányt.

Jelenleg Oslótól nem messze, Sandvikán vezetek egy karateklubot, 2017 novemberében Ueki Sensei előtt vizsgáztam 5. danra. 2 gyerkőcöm, Zsuzska és Áron is barátkozik a karatéval… avagy a karate próbálkozik kissé egyoldalúan egy komolyabb kapcsolatra törekedni, mindenesetre megfordulnak időnként a Dojóban (általában az ajtó felé és villámgyorsan ki is iszkolnak).

Szeretném ezt a lehetőséget megragadni, hogy köszönetet mondjak mesteremnek a folyamatos útmutatásért (mind a mai napig és remélem ezután is), a türelemért (ami nem mindig egy atyai mosoly formájában ül ki az arcára, de most, hogy én is a tanítás rögös útját járom, csodálom, hogy időnként túlélhettük az edzéseket), a technikákon túlmutató kapcsolatunkért. Szintén neki köszönöm, hogy megismerhettem Tanaka Masahiko Senseit, aki ÓRIÁSI motivációt jelentett számomra versenyzőként, karatésként egyaránt. Köszönöm Sawada Kazuhiro Senseinek, hogy kivételes oktatói képességei mellett alázatra tanított a mindig tökéletes asszisztens szerepkörében. Köszönöm, hogy részese lehettem a Shoryumon Dojo születésének, mindig büszke leszek rá, hogy innen indultam és mindig ide vezet vissza az utam.