A Shōtōkan stílusról
Bár Funakoshi mester az általa kidolgozott rendszert mindig is csak karate-dō-nak hívta, és mérges volt, ha a tanítványai néha, mint önálló stílust emlegették, de az ő általa tanított karatét annyian megváltoztatták, annyi új stílus keletkezett, hogy mára teljesen elfogadottá lett a shotokan mint stílusnév is (eredetileg csak az edzőterme elnevezésére használta).
Mi a karate-dō (néhány jellemző megfogalmazás)?
A karate-dō – út a szellemi és testi önuralom megszerzéséhez (Nakayama M.).
A karate-dō – a fegyvertelen önvédelem, küzdelem művészete.
A karate-dō – gyakorlás, és a gyakorlásból adódó jellem- és személyiségfejlesztés.
A karate-dō – önkritikus „soha-nem elégedettség” a saját technikával, és a „boldog érzés”, az edzésről testileg kimerülten való távozás (W-D. Wichmann).
A stílus jellegzetességei:
A karate olyan „pusztakezes” önvédelmi rendszer, melynek az alapító elképzelései szerinti célja elsősorban a technikák gyakorlása általi személyiségfejlesztés, jellemformálás. Csak ezen túlmenően számítanak a technikai és praktikus küzdelmi elemek, melyek az ütések (tsuki), a csapások (uchi), a rúgások (keri) és ezek védései (uke-waza) formájában jelentkeznek. Az ezek által elérhető eredmények a karate-dō gyakorlása során csak másodlagosak lehetnek.
A karatét megelőző korokat idéző és a shotokan fejlődésére meghatározó hatással bíró elv és kifejezés az ikken hissatsu, mely talán a legjobban tömöríti és fejezi ki a karate lényegét, és egyben a karatetechnikák fejlődését leginkább determinálja. Az „egy ütéssel ölni” elve ugyan szerencsére ma már sehol nem alkalmazott, ma már csak jelképes, azonban a kifejezés által sugallt hozzáállás, szellemi megközelítés, a mögötte rejlő tartalmi követelmények átitatják a mai karate teljes egészét.
A fenti elv elvárja követőjétől, alkalmazójától, hogy teljes odaadással, teljes figyelemmel és koncentrációval, egyúttal maximális erő és technikai koncentrációval vegyen részt a küzdelemben. Ugyanez a körültekintés várható el az ellenféllel kapcsolatos helyzetfelmérésben, a körülmények mérlegelésében is. Arról az egy, meg nem ismételhető lehetőségről szól, melyet, ha kihasznál az ember, akkor győztesen kerül ki a küzdelemből. Míg ha nem él a lehetőséggel, ha nem ragadja meg az alkalmat, akkor jóvátehetetlen hibát követ el, meg nem ismételhető, soha vissza nem térő alkalmat szalaszt el. Ettől egyszeri, egyben megismételhetetlen a pillanat, ettől meghatározó a felelősség az adott helyzetben. A kifejezés a múltban könnyen a halált jelentette, míg ma „csak” a vereséget, a kudarcot, az eredménytelenséget. Ez jellemzi a mai shotokan karate versenyszabályait (a kata és a kumite versenyszabályokat egyaránt), valamint az egyes technikákat is. Ugyancsak ez a megközelítés az elvárható a mindennapi gyakorlás során.
Ennek az elvnek egy karate technika akkor felel meg, ha törekszik a maximális hatás elérésére az adott pillanatban, helyzetben. A karate alapvető elvei:
- forma, egyensúly, súlypont,
- erő és gyorsaság (erő és sebesség viszonya, merőleges találati szög, kis találati felület),
- erőkoncentráció (kime),
- izomerő szerepe (ellenerők, irányított feszítés),
- ritmus,
- időzítés,
- alhas és csípő szerepe, munkája.
A karate technikák végrehajtása során fontos szerepe van az állásnak, és a testhelyzetnek. Minél stabilabb az állás, annál hatásosabb lehet a technika. Ezért a kezdeti magas állásokat fokozatosan felváltották a mélyebb, de még a mozgékonyságot biztosító állások. Ezekben a súlypont közelebb került a talajhoz, ezáltal is növelve a stabilitást.
A karate technikák alkalmazásának összetevői
Fizikai elemek:
- lehetőség (KIKAI),
- távolság (MAAI),
- tekintet (METSUKE),
- egyensúly (KU),
- ritmus (HYŌSHI),
- légzés (KŌKYU),
- technika (WAZA).
Szellemi összetevők:
- belső elvárás (cselekvő-reagáló, aktív-passzív, …),
- szándék (sen-no-sen, go-no-sen, tai-no-sen),
- szellemi ritmus (helyes pszichikai pillanat a technika helyes végrehajtásához),
- harci szellem,
- zanshin (a figyelem készségének fenntartása, biztonságos távolság, azonnali reakcióra felkészült testtartás).